Mindannyian hiszünk valamiben. Hiszünk abban, hogy lesz egy jó munkánk, amit szívből tudunk végezni. Hiszünk abban, hogy egyszer majd leszokunk a cigiről. Hiszünk abban, hogy van egy társ, aki az igazi lehet mellettünk. Hiszünk abban, hogy meggyógyulhatunk egy betegségből. Hiszünk abban, hogy nincs Isten vagy épp van Isten.

Mindegy miben hiszünk, egy a közös benne. A hit nem látható. Nem kézzelfogható. Nincs magyarázat. Nincs rá bizonyíték.

Mégis létezik valahol bennünk. Azt sem tudjuk igazán, hogy hol. Mert ilyenkor pont a logikus elme van kikapcsolva.

 

A hit egyfajta belső erő. Nem tudni, honnan jön. Talán ha a sors rossz lapokat oszt, akkor jobban rákényszerül az ember, hogy elengedje az akarást, mert akkor  csak a hitébe tud kapaszkodni.

 

Az én hitem igen sokszor próbára lett már téve. Jöttek sorban a próbatételek az életemben, nehezített körülmények sorával. De ezek mind ahhoz segítettek hozzá, hogy felismerjem, ha hiszek abban, hogy felállok belőle, hogy meg tudom oldani a lehető legjobb módon, amire éppen képes vagyok, akkor ehhez a megfelelő segítséget is meg fogom kapni. Eljutottam oda, hogy ma már tudom, hogy bíznom kell, mert minden értünk történik.

Amikor érkeznek az életünkbe a váratlan események, még nincs magyarázat rájuk, hogy miért. Miért pont velem? Miért pont most? Miért pont így? De talán jobb is, hogy nem ismerjük előre a válaszokat. Ekkor kell, hogy ott legyen bennünk az a belső bizonyosság, hogy minden okkal történik. Hogy van támogatás. És hogy az bárhonnan jöhet. És bármikor.

A hitünk az, ami minden nehézségen átsegít.

A hitünket azzal tudjuk erősíteni, ha elengedjük az akarást, a túlzott kontrollt, a mindenek felett álló irányítást, azt a kényszert, hogy mindent tudnunk kell előre, hogy kiszámíthatóvá kell tenni a jövőnket. A hit akkor tud megjelenni bennünk, ha lecsendesítjük az elmét, ami gyakran korlátok közé szorít minket.

A hit azzal tud teret kapni az életünkben, ha az egó helyett az alázatot gyakoroljuk. És ez nem a megalázkodást, a kiszolgáltatottságot, az alárendelődést jelenti. Sokkal inkább azt, hogy nem képzeljük magunkat mindenhatónak, hanem  tiszteletben tartjuk, hogy egy nagy egész részeként létezünk, és nem attól  függetlenül.

Azért is fontos a hitünk tudatában lenni, mert amiben hiszünk, azt erősítjük tudatosan vagy tudattalanul az életünkben.

Lehet, abban hiszel, hogy ez a világ rossz, agresszív, veszélyes. Akkor a hitednek megfelelően ezeket is fogod tapasztalni. Mert nem lehet másképp.

Ha abban hiszel, hogy az emberek segítőkészek, hogy a világban sok szép élmény vár rád, hogy van jogod és esélyed a boldogságra, a tudásra, akkor ez lesz a tapasztalatod része.

 

A te hited milyen stabil? Te miben, kiben hiszel?

Hiszel abban, hogy bármi is történjék, lesz hozzá erőd is, hogy megold?

Hiszel abban, hogy képes vagy rá?

Hiszel abban, hogy jár neked a boldogság, a szabadság, a gazdagság?

Hiszel abban, hogy van egy társ, akivel örömben élhetsz?

Hiszel abban, hogy sosem vagy egyedül?

Hiszel abban, hogy bármikor lehet még annál is jobb, mint amit elképzelni tudsz?

 

Légy a hited táplálója és engedd meg, hogy bármi megvalósulhasson,  a pozitív hozzáállásod révén!

szeretettel: Fatime