A párkapcsolat terén gyakran az a vágya az embernek, hogy az igazit keresi.

De ki is valójában az Igazi?

Aki mindenben passzol hozzád?

Aki kitalálja a gondolataidat?

Akivel nincsenek viták, konfliktusok?

Aki pontosan érzi, hogy mit szeretnél és még meg is teszi?

Aki ugyanaz iránt érdeklődik, mint te?

 

A kapcsolat kezdetén ez még működni is tud. Hiszen akkor csak a tökéletest látod a másikban. Csodál téged, hanyagolja a barátait, a munkáját. Olyan szépeket mond és egyszerre eltűnnek a karikák a szemed alól és jó pár kilóval kevesebbnek is érzed magad. Küldözgeti a szívecskéket, meg a csókos szájakat. És azt érzed, megvan, őt akartam, hát lehet ennél még jobb?

És ebben az eufóriában kicsit elveszel. Mert már olyan régóta vágysz arra, hogy szeressen végre valaki. Aki tud szépeket mondani, aki csak rád figyel, akitől értékesnek érezheted magadat.

 

Mi történik az idő múlásával? Hová veszik ez a nagy összhang?

Hogy lehet az, hogy egyszer csak már nem értitek egymást?

Már nem lesz fontos haza sietni a másikhoz.

Már idegesít a beszéde vagy épp a higgadtsága.

Már nem vele akarod megosztani a belső titkaidat, érzéseidet és azt veszed észre, ő is bezárt előtted.

Már nincs mit mondanotok egymásnak. Unalom vagy feszültség, mindegy melyik, már nem jó az egész.

Már nem izzik benned a vágy, hogy összebújj vele, inkább sűrűn fáj a fejed. És ő sem akar már hozzád érni, társa lesz a telefonja és rettentő sok sürgős munkája adódik.

 

És akkor csak nézel ki a világra és azt látod a neten keresztül, hogy körülötted mennyi boldog pár van – ezt honnan is tudod? Bekukucskáltál a hálószobájukba, vagy csak a feltöltött fényképeiket nézegeted a világhálón?

Ezen a ponton egyszer beléd hasít, hogy mégsem ő az igazi. Más kellene, lehet a szomszéd Pisti jobb lenne, de ha mégsem? Ha ő is hanyagolna egy idő után?

Bizony, senki sem tökéletes. Te sem és a szomszéd Pistije sem, de még a régi exed, a „nagy Ő” sem. Amíg ebbe az illúzióba ringatod magad, folyamatos csalódásban lesz részed.

 

Mindenki pontosan azt találja maga mellett társként, akire éppen kész van. Erről szólnak például a szeretői viszonyok is. Ritkán lesz a szerető pozícióban olyan ember, akinek teljesen rendezett az élete. Általában ő is egy rosszul működő kapcsolatban él vagy magányosan, mint a megcsaló fél.

De a tökéletlenségünk az erőnk is egyben. Mert ha nem gondolod azt magadról és a másikról, hogy mindennek a legjobb módon kell mennie, akkor nem is fogod elérhetetlen magasságokba tenni a mércét. Sem magaddal, sem a másikkal szemben.

 

Ha elfogadod, hogy igen, lehet hogy mindig elkésik; hogy nem tud olyan magasröptűen kommunikálni;  hogy pocakot eresztett; hogy néha tud gyerekes lenni… Mert ez is ő.

És te is lehet, hogy néha vagy sokszor(?) kicsúszol az időből. Lehet te is mondasz olyat dühödben, amit később megbánsz. Talán a te alakod sem egészen tökéletes.

Na és? Ettől még szeretheted magad és őt is. A lényeg az lenne, hogy ne a hibákat keresd, se magadban, se a párodban. Mert igen, az is ott van. De hát ez egy ilyen világ, sok minden megfér egymás mellett.

Te döntöd el, hogy mit választasz. A tökéletes társra vágyódsz és közben elfelejted, hogy milyen „érték” van melletted. Vagy hagyod elmenni, aki jó lehetne neked, mert észre sem veszed őt.

Keresd az igazit, de ne a tökéletest!

Inkább azt, aki meg tud nevettetni, akivel felszabadult tudsz lenni, aki támogatni tud téged, aki mellett nem kell szerepeket játszanod, akivel jó együtt lenni.

Mert ő az igazi!