Mindannyian a biztonságra vágyunk. Ezért gyakran benne is maradunk olyan helyzetekben, amik már nem jók.

Ha lesz időm, elmegyek sportolni.

Ha majd a gyerekek kirepülnek, több időt szánok magamra.

Amikor több pénzem lesz, sokat fogok utazgatni.

Majd holnap befizetem a csekkeket.

Most rengeteg a dolgom, nem érek rá pihenni.

Ezek a halogató „nagymesterek” mondatai.

 

Nem vagyok rá képes, nekem ez úgysem fog sikerülni.

Ha belekezdek valamibe, félek, hogy az  kudarccal fog végződni.

Nem merek munkahelyet váltani, mert mi lesz, ha az új munka rosszabb lesz a mostaninál.

Inkább nem lépek ki az unalmas kapcsolatomból, mert ezt már olyan jól megszoktam.

Nem tudok kiállni magamért,  elkerülöm a konfliktusokat.

Ezek a kishitűek gondolatai.

 

Ha valamelyik mondat akár tőled is származhatna, akkor nagy  esélyed van arra, hogy  megrekedj egy bizonyos állapotban. Mégpedig egy olyanban, amiben nem érezheted igazán jól magad.

Talán nehezen megy a változtatás?

Az élet pedig folyamatos fejlődésre késztet és minden új dolog, amit megtapasztalsz, a személyiséged részévé válik és bölcsebbé, érettebbé tesz.

Ezért sem éri meg elkerülni a változásokat, hiszen ezek az élettapasztalatok gazdagítanak, erősebbé tesznek. Lehetőséget adnak arra, hogy a jövőbeni  események örömmel, felszabadultsággal, pozitív eredménnyel jelenjenek meg az életedben.

 

A változtatás azért okozhat hárítást, mert nehézségként élheted meg, ugyanis jelentős mértékben kimozdít abból a bizonyos komfortzónából.

Abból, ami kényelmesnek tűnik, ami megszokott, amiről azt gondolod, biztonságban vagy benne. Persze a másik oldalról nézve rutinszerű és akár  unalmas is lehet.

Sokszor érezheted úgy, az adja meg a biztonságérzetet, ha már tudsz valamit, ha az már előre kiszámítható, mert így nem érhet váratlan meglepetés.

De a meglepetéseknek jó vége is lehet, ugye?

 

Miért van benned mégis bizonytalanság, ha új helyzet elé kerülsz?

Mert nem hiszel eléggé magadban. Nem bízol abban, hogy képes vagy rá. Mert belül felüti magát egy kis árnyékhang és azt súgja: „ne tedd meg, ne lépj ki, ne add fel a biztos rosszat. Olyan jó dagonyázni egy kicsit az önsajnálatban, legalább kapok egy kis figyelmet.”

Ha erre az árnyékhangra hallgatsz, egyszer csak azt fogod tapasztalni, hogy valahogy fásulttá kezdesz válni. Ami addig érdekelt, már nem okoz örömet. Már egyre kevesebb erőd van a feladataid ellátáshoz és kellenek a külső dolgok, (vásárolgatás, rengeteg munka, egy kis iszogatás, extra sport, bulihegyek) amik elvonják a figyelmedet.

De hosszú ideig ez nem mehet így, mert az aktív éned a belső hangod útján helyet követel magának az életedben és jól szeretné érezni magát.

Ilyenkor szokott történni valami előre nem kiszámítható, váratlan esemény, pl. egy baleset, amiben a kocsid összetörik, de te épen megúszod. Vagy jön egy betegség, ami pihenőre küld. Vagy kiderül, hogy a párod nem is az igazi.

A sors mindig szembesít azzal, amin változtatnod kell. Célszerű lenne azonban nem megvárni ezeket az erőteljesebb figyelmeztetéseket, hanem még időben venni a jelzéseket.

Honnan tudhatod, mik ezek a jelek?

Az érzéseidből. Ha nem érzed jól magad az adott szituációban, ha feszült vagy a munkádban, ha nem vagy boldog a párkapcsolatodban, ha fájdalmaid vannak a testedben, ha a hétköznapokban erőtlennek érzed magad, akkor itt az idő, hogy változtass valamin.

Lehet, hogy csak többet kellene pihenned, mert túlhajtottad magad a maximalizmusod miatt. Lehet, hogy elveszett az intimitás, a bensőségesség a kapcsolatotokból. Lehet, hogy nem figyeltél oda a táplálkozásodra vagy keveset mozogtál.

Soha nincs késő változtatni! Mert az élet érted van és nem ellened!

Az élet a komfortzónádon túl kezdődik!

szeretettel: Fatime