Bizonyára sokakat érdekelhet, hogy vajon mi lehet a lelki oka, háttere a koronavírusnak, ami ennyi embert képes megbetegíteni.
Az ember alapvetően test-lélek-szellem hármas egységében működik. Hiszen vannak gondolataink, érzéseink és van egy testünk is. Mindhárom terület egyformán fontos, kapcsolatban állnak, mindegyik kihat a másikra. Tehát elme, szív és a test működése nem választható el egymástól. Ha pedig ezt elfogadjuk, akkor érthető, hogy a test szintjén megjelenő tünetek sem lehetnek függetlenek a gondolatainktól és az érzéseinktől.
A betegség tulajdonképp egy üzenet, megmutatja, min kell változtatnunk. A mögöttes lelki okok ismeretében sokkal egyszerűbbé válhat a mentális és testi egészségünk fenntartása.
Ehhez szeretnék segítséget nyújtani ezzel az írással.
A mostani járvány a tüdőt veszélyezteti, ezért most ebből a szempontból szeretném körbejárni a lelki hátteret. Néhány okra rámutatni, ami segítséget adhat abban, hogy a félelmek generálása helyett a megelőzésre és önmagunkkal való szembenézésre tudjuk tenni a hangsúlyt.
A tüdő a légzésünkért felelős szerv. Megszűri a testünkbe kerülő levegőt. Ha nem működik megfelelően, akkor a vér oxigénellátása nem lesz megfelelő. Ez pedig alapvető a túléléshez. A tüdő betegsége légzési rendellenességgel is járhat. A tüdő tulajdonképpen azt teszi lehetővé, hogy az élet áramolhasson bennünk a levegővételen keresztül.
Nézzük meg, milyen lelki háttere lehet, ha a tüdőnk tünetet, betegséget produkál:
Érzelmi szinten:
A keleti gondolkodásmód szerint a tüdőhöz kapcsolt érzelem: a szomorúság. Tehát amikor lehangoltnak, melankólikusnak, fásultnak, örömtelennek, búskomornak érezzük magunkat hosszabb ideje, ez a tüdőnk működését gyengítheti le.
Lelki síkon a következő okok lehetnek:
- Jelezhet a létezésünkkel, az élet elfogadásával kapcsolatos problémát.
Ez lehetséges akkor, ha úgy érezzük, nehezen találjuk meg a helyünket a világban. Nem tudjuk elég jól irányítani a kapcsolatainkat, nem érezzük boldognak magunkat abban a környezetben, ahol vagyunk. Amikor az életet nem örömforrásként, hanem szenvedésként éljük meg.
- Múlt elengedésének a hiánya, azon való rágódás. Magányosság, elszigetelődés.
Lehet, hogy valakinek az elvesztését nem tudtuk feldolgozni, és az ő halála, távozása (ami lehet konkrét fizikális és lehet érzelmi elengedéshiány is) olyan veszteség, ami a saját életünk létjogosultságát is megkérdőjelezi bennünk. Vagyis nem tudjuk megengedni magunknak a boldog élet befogadását, mintha nem lenne jogunk ehhez. Az elvesztett személy miatti szomorúság, búskomorság eluralkodhat ilyenkor rajtunk.
- Korlátozottnak, elnyomottnak, lefojtottnak érezzük magunkat.
A tüdő betegségei (pl.asztma) járhatnak fulladásos tünetekkel.
Megjelenhet ez az érzés a családban, párkapcsolatban, szülőkkel, gyerekeinkkel való együttélésben, munkahelyi kapcsolatokban. Amikor azt érezhetjük, megfulladok e mellett az ember mellett. Érezhetjük azt ilyenkor, hogy „nem kapok levegőt” pl. egy túl erős társ mellett. Vagy ha nincs elég életterünk, nem tudjuk szabadon megvalósítani azt amit szeretnénk, mert alárendelődünk a gyerekeinknek, a feladatainknak, a főnöknek, vagy akár egy domináns, irányító szülőnek.
- Túlterheltség a kötelességekben, túl sok feladatvállalás, amit nagy teherként élünk meg
Amikor maximalistán teljesítünk, az arra utalhat, hogy nem vagyunk elégedettek magunkkal, és állandóan bizonyítani akarunk valakinek, hogy elfogadhatónak és szerethetőnek érezzük magunkat. Ilyen esetben azonban nem a saját életünket éljük. Ez pedig nem vezethet el a boldogsághoz és ahhoz, hogy önmagunk lehessünk. Ebben egy idő után nagyon el lehet fáradni, mert extra erőfeszítésre van szükség hozzá.
Vagy azt is jelezheti a tüdőbaj, hogy a sok kötelesség alól ki akarunk bújni, de nem tudjuk, hogyan tegyük ezt. Erre a betegség jó alkalom lehet, de ezzel nem oldjuk meg a valódi okot.
- Félelem a haláltól, az elmúlástól
A tüdő fulladásos tünetei akár halálhoz is vezethetnek.
Ilyenkor lelki síkon az állhat a háttérben, hogy az ember nincs kibékülve a korával. Esetleg nem tudja feldolgozni az öregedést. Vagy az idő múlását és nem tud szembenézni a halál tényével.
- Céltalanság, „az életnek nincs értelme” érzés
Aki nem találja, hogy mi is az élete valódi értelme, nem látja a célját, és ez már hosszabb ideje fennálló elakadás, ez elkeseredettséget okozhat, ami az életben való aktív részvétel feladásához vezethet.
Tehát érdemes ezeket végiggondolni és feltenni a kérdést:
- Hogyan viszonyulok az élethez, milyen érzéseim és gondolataim vannak a saját életemről?
- Mennyire érzem jól magam?
- Mennyit rágódok és agyalok a múlton?
- Hordozok e magamban érzelmi fájdalmat egy szerettem, egy kapcsolatom, exem elvesztése miatt, amit még nem tudtam igazán feldolgozni?
- Van e valaki a környezetemben, aki lekorlátoz, lenyom? Aki mellett nem tudom magamat kifejezni? Aki irányítani akar és ez már frusztráló, fojtogató a számomra?
- Mennyire vagyok hajlamos túlterhelni magam?
- Kinek akarok még mindig megfelelni?
- Mit jelent nekem a halál fogalma, milyen érzéseket vált ki belőlem ez a téma?
- Mennyire vagyok rendben a korommal, a külsőmmel? És az idő múlásával?
- Tudom-e, hogy mi célból vagyok itt? Megtaláltam-e azt a hivatást, munkát, hitet, világnézetet, ami értelmet ad az életemnek?
El kell fogadnunk és meg kell engedni magunknak, hogy a saját életünket éljük, és felelősséget vállaljunk azért, akik vagyunk.
Most erre kaptunk egy kis időt, hogy szembe tudjunk nézni azzal, jó úton haladunk-e.
Használjuk ki ezt a lehetőséget arra, hogy most mélyebben megismerhessük önmagunkat és ennek tudatában hozzuk meg a szükséges döntéseinket!
Köszönöm, ha másokkal is megosztod ezt az írást, ha hasznosnak találtad.
szeretettel:
Fatime
Szólj hozzá