Sokszor a nők akkor is benne maradnak egy kapcsolatban és ragaszkodnak a társukhoz, ha meg kell alkudniuk, ha alárendeltek, ha bántást kapnak, ha csak „kiszolgálójuk” a férfiaknak, ha boldogtalanok.

A Miért tűnik el a férfi ? c.írásom párjaként is felfogható ez a mostani, de önállóan is hasznosítható olvasmány lehet.

Összegyűjtöttem néhány  olyan tényezőt, ami szerintem az oka lehet annak, hogy a nő miért kapaszkodik a férfibe és akár önmagát is  feladva él a kapcsolatban.

 

  1. Mert fél az egyedülléttől.

Ez fakad egyrészt a biztonságérzet hiányából. Hiszen van egy múltunk, amitől nem vagyunk függetlenek. Ezek a megélések jöhetnek a korábbi életeinkből, a generációkon keresztül és a gyerekkorunkból is.

Ezekből a múltbeli helyzetekből hozhatja azt a tapasztalatot a nő, hogy a védelmet és a biztonságot csak a férfi adhatja  meg számára. Hiszen az elmúlt évszázadokban a nők nem dolgozhattak, önálló keresettel sem rendelkeztek, tehát a férfitől függött a sorsuk. Ennek lenyomatát hordozzuk magunkban, így az egyedüllét felhozhatja a tudattalanból azt a belső szorongást, hogy az élet nem biztonságos egyedül, kell hozzá a férfi.

 

Másrészt az egyedüllétet sokan azonosítják a magánnyal. Pedig nem ugyanazt jelenti. Az egyedüllétet fel lehet fogni egy olyan állapotként, amikor a nő önmagára találhat. Amikor rendezheti magában a múltja történéseit, és ez időszak alatt lezárhatja és elengedheti, ami visszahúzza. Megtalálhatja, hogy mi a saját erőforrása és mi az, amiben örömét leli. Lelkiekben pedig készülhet a következő kapcsolatra, ha úgy érzi, vágyik már erre.

A magány viszont együtt jár a szomorúság érzésével, a „nem kellek, nem vagyok jó, nem vagyok szerethető” elképzeléssel. Ezzel azonban csak áldozattá teszi magát a nő, ami egyet jelent azzal, hogy nem vállal felelősséget az életéért.

Amíg tehát egy nő a biztonság érzetét kihelyezi önmagán kívülre, pl. a férfibe, addig kiszolgáltatottá teszi magát.

 

 

  1. Mert önbizalom hiányos.

Sokszor hallom azt nőktől párkapcsolati krízis esetén, hogy:

„Inkább nem lépek ki a kapcsolatból, mert szégyen, ha egyedül maradok.

„Mit szólnának a szüleim, a falu, a család, a környezetem…?”

„Kinek kellenék a gyerekeimmel egyedülállóként?”

„Öreg vagyok már, annyi fiatal, csinos nő van, örülök, hogy van legalább mellettem valaki.”

 

Ezeknek a mondatoknak a kishitűség, az önbizalomhiány adja az alapját. Ilyenkor erős megfelelési kényszer van a háttérben. Addig, amíg meg akar felelni a nő az elvárásoknak, biztos, hogy nem a saját életét éli.

A legerősebb megfelelési kényszert a szülőkkel való viszonyból hozhatja a nő és ha ez nincs rendezve, akkor viszi tovább tudattalanul a párkapcsolatba is.

Akkor már a társnak akar majd bizonyítani és az ő elvárásai szerint élni. Így viszont elveszti a saját erejét és ezért függővé válhat a férfitől.

Érdemes lehet ilyenkor önismereti munkával azon dolgozni, hogy az önbizalmát erősítse meg magában.

 

  1. Mert nehezen változtat.

Minden kapcsolat és benne mi is folyamatosan alakulunk. A külső körülmények változásai is egyfolytában formálnak rajtunk. Lehet, hogy más városba kell költözni, változik a munkahely, gyerek érkezik a családba, új dolgot kell tanulni, anyagi nehézségek keletkeznek…

Ezek a helyzetek mindegyike hozhat  olyan új impulzust, amit tudni kell rugalmasan kezelni. És változni, alakulni a körülményekkel együtt.

 

Ha ez nehezen megy a nőnek, a kapcsolatba is belerögzülhet, még akkor is, ha az már rosszul működik, vagy sorozatos viták vannak, vagy ha már csak éppen élnek egymás mellett csendes terrorban.

Sokszor segíthet a ragaszkodás elengedésében, ha szembenéz a nő az adott elakadással és változtat a gondolkodásmódján vagy az életén.

 

 

  1. Mert társfüggő.

A függőség egy nagyon erős kötőerő, amit gyakran észre sem vesz az ember.

Társfüggő az, aki képtelen arra, hogy társ nélkül éljen.

Ilyenkor az egyik kapcsolatból lép át a másikba, nem hagyva időt arra, hogy megértse annak tanulságait, hogy a problémákat ne kelljen átvinnie a következőbe.

Az is a jele lehet, ha akkor is együtt marad a férfivel, ha az alkoholista, folyamatosan csalja, erőszakos vele, verbálisan vagy fizikálisan bántalmazza.

Érdemes ilyenkor szakembert felkeresni, mert a függőségből egyedül  nehéz kijönni.

 

 

  1. Mert  irányítani akar.

A nő gyakran azért is kapaszkodik a férfiba, mert ő akar irányítani. Érdekes ellentmondásnak tűnhet ez, pedig nem az. Addig, amíg ugyanis azt érzi, ő uralja a férfit, addig biztonságban van. Hiszen akkor a dolgok az ő elvárásai szerint alakulnak és ez az elmének megnyugtató.

 

Ilyenkor viszont a másik oldalon egy gyengébb, erőtlenebb férfi áll, aki a kishitűsége miatt hagyja ezt a dinamikát működni. Ilyenkor a nő a dominanciája, akarata által ragaszkodik a kapcsolathoz, ami azonban egy idő után fárasztó lesz mindkét félnek. Az eredmény pedig az, hogy eltávolodnak egymástól, a férfi befelé fordul, szótlanná válik vagy kimenekül a kapcsolatból szeretői viszonyba vagy a munkába, egyéb pótcselekvésbe.

Amíg a nő akar irányítani, ezzel befixálhatja magát olyan kapcsolatba, ami az alá-fölé rendeltségről szól.

Ugyanakkor a harmonikus párkapcsolat titka, hogy egyenrangúságban, egymást támogatva és elfogadva éljünk.

 

 

Ahhoz tehát, hogy nőként jól érezhesd magad a kapcsolatban, meg kell erősítened a magadba vetett hitet, hogy tudd, a férfi mellett és nélküle is értékes vagy. Hogy nem kell minden áron benne maradni egy kapcsolatban, ha az nem visz előre benneteket.

Mert mindig van választásod arról, hogy milyen minőségű, nívójú párkapcsolatban szeretnél élni!

Tenned kell azért is, hogy legyenek saját örömforrásaid, amik nem függnek a társadtól.

Azért, hogy úgy lehess a kapcsolatban nőként, hogy nem a férfitől várod el, hogy boldoggá tegyen.

Amikor ezt a női minőséget éled, akkor nem kell már minden áron kapaszkodni a párodba,  mert önmagadban is teljesnek érezheted magad.

Köszönöm, ha megosztod másokkal is ezt az írást!

szeretettel: Fatime