“Az embernek két élete van. A második életünk akkor kezdődik el, amikor rájövünk, hogy csupán egy van.”
Minden pillanat amit megélsz, az életed egy darabkájává válik. De mennyire nem mindegy, hogy ezeket a pillanatokat hogyan éled.
Vajon megengednéd bárkinek, hogy kihasználjon, megalázzon, félelemben tartson, bántalmazzon, ha mindig tudatában lennél annak, hogy ez a te életed.
Miért vársz arra, hogy majd egyszer csak eljön a nagy lehetőség és akkor majd boldog leszel egy kapcsolatban, egy új munkában?
Amíg mástól teszed függővé az érzelmi, fizikális jólétedet, addig csak a várakozás állapotában vagy. Ez pedig passzivitást, megrekedést eredményezhet számodra.
Várakozol a “Nagy Ő-re”, aki lehet pont ott van előtted, de észre sem veszed. Várakozol az anyagi bőségre, majd ha lesz pénzed, akkor jól fogod érezni magad. Közben pedig eltelik az életed unalomban, közömbösen.
A te döntésed, hogy az életedet hogyan éled. Felismered-e annak szépségét és a benne rejlő lehetőségeket. Észreveszed és elfogadod-e a saját értékességedet.
Ne várj arra, hogy majd egyszer ha….
- most kezd el csinálni, amit szeretnél;
- hozd meg a döntést, amit régóta halogatsz;
- menj el oda, ahová vágyódsz;
- tedd meg, ami örömöt okozna;
- bocsáss meg annak, akinek eddig még nem tetted meg;
- változtass, ha ez jobb életminőséget hozhat neked!
Ezt az életet most kell élni és nem holnap, mert lehet akkor már késő lesz!
szeretettel: Fatime
Szólj hozzá